„Azt mondanám, hogy a srác Donald Trump-stressz-szindrómában szenved” – mondta másfél éve a német pszichiáter barátnőm Felixről, a 18 éves fiúról, akit kezelt.
Felix 2024 decemberében, egy hónappal Trump győzelme után került be a bajor klinikára pániktünetekkel (mellkasi szorítás, szédülés, légszomj, halálfélelem). A fiúnak semmi más mentális problémája nem volt korábban; kiegyensúlyozott, szerető családból jött, jól tanult, másfél éve volt egy barátnője, akivel rendszeresen jártak a szélsőjobboldali AfD elleni Antifa-tüntetésekre és küzdöttek a klímavédelemért.
Egyéves évfordulójukra egy ACAB (All Cops Are Bastards) feliratú pólóval lepték meg egymást.
Amikor azonban Trump novemberben legyőzte Kamala Harrist, Felix összeomlott. Csak gyógyszerek és pszichoterápia segítségével tudott újra funkcionálni, vagyis iskolába járni.
A pszichiáter barátnőm szerint a politika ma már aktív stresszfaktor a praxisában. A választási kampányok és a közhangulat radikalizálódása konkrét tünetekkel – pánikrohamokkal, szorongással – kísérve jelentek meg a rendelőkben és a klinikákon.
„A politika többé nem közügy, hanem egyéni kórtörténet is” – mondta nekem.
Alapból szorong, vagy csak a politika miatt?
A politikai választási időszakok és a választási eredmények az elmúlt évtizedekben a krónikus stressz egyik jelentős forrásává váltak; annyira, hogy a politikai szorongást sokan ma már különálló pszichológiai fogalomként kezelik.
Az általános szorongással ellentétben a politikai szorongás gyakran szorosabb összefüggést mutat az iskolázottsággal és a politikai elkötelezettséggel:
minél tájékozottabb valaki, annál nagyobb szorongást érezhet.
A 2016-os amerikai választások óta egyre több kutatás firtatja, hogy miben tér el a politikai szorongás az általános szorongástól, és mennyiben függ össze vele.
Vagyis: azért szorong-e jobban valaki kampányidőszakban, mert alapból magasabb az általános szorongásszintje, vagy a politikai szorongás független ettől?
A szorongást a tudomány vonás- és állapotszorongásra osztja: a vonásszorongás (trait) azt jelenti, hogy állandó hajlamod van az aggódásra, míg az állapotszorongás (state) akkor jelentkezik, ha egy helyzetet veszélyesnek vagy fenyegetőnek ítélsz. Felix nem szorongós alkat, de az amerikai elnökválasztásoktól mégis összeroppant.
A politika sajátosan stresszel minket
A politikai szorongás fogalma egyelőre korántsem egyértelmű.
Weinschenk és Smith 2023-as, egy kisebb mintán végzett kutatása azt mutatta, hogy a politikai és az általános szorongás különböznek egymástól: mutatóik nem egyetlen közös háttértényezőre vezethetők vissza. A kutatók arra jutottak, hogy ami bejósolja az általános szorongást (pl. gyermekkor, genetika, nem), az nem jelzi előre a politikai szorongást.
Vagyis a fokozott politikai aggódás olyan egyéneket is érint, akik nem szenvednek általános szorongástól.
A faji/etnikai kisebbségek vagy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők helyzete jól mutatja, hogy válik el egymástól a kétféle szorongás: nekik lényegesen magasabb az általános szorongásszintjük, míg a kifejezett politikai stresszel és szorongással foglalkozó tanulmányok kevés összefüggést mutatnak a társadalmi-gazdasági státusszal vagy a kisebbségi léttel.
Kutatások szerint tehát van valami sajátos abban, ahogyan a politika stresszel minket; az érzelmek széles skáláját képes kiváltani belőlünk a lelkesedéstől, rajongástól kezdve az aggodalmon, kétségbeesésen át az undorig, frusztrációig, felháborodásig.
Forrás: https://index.hu/tudomany/heavy-mental/2026/03/27/valasztasi-szorongas-donald-trump-stressz-szindroma-pszichologia/
